Egy hideg őszi, télbeforduló napon a szegény gazda felébred kora hajnalban. Nem kakasszóra, mert az már nincs, sőt tyúkok sem kapirgálnak az udvarban. Kimegy a csűrbe, hogy megfejje es megetesse családja egyetlen kincsét, a tehenet. Döbbenten látja, hogy a tehén kimúlt. Keseregni kezd, hogyan fogja eltartani családjat a hosszú, hideg tél alatt és úgy elkeseredik, hogy felköti magát a mestergerendára. Nem sokkal utána jön ki az asszony, látja, hogy az ura lóg lefelé, a tehén meg már ki is hűlt. Őt is megviselték az elmúlt idők, úgyhogy beledől a vasvillába. Kisvártatva érkezik a legnagyobb fiú, nézi mi történt és rettentően elszomorodik. Elindul a közeli erdőbe a jótündér házához. Bekopogtat, mire a jótündér ajtót nyit. - Tudod jótündér, nem jól van ez így. Apám lóg a mestergerendáról, anyámat átdöfte a vasvilla, a tehenünk meg döglött. Csináld ezt vissza, kérlek. Nézi a jótündér a fiút: - Tudod, egy jó vágású legény vagy. Semmi akadálya, hogy megint minden rendben legyen, ötször magadévá teszel és máris megteszem, amit kérsz. Nosza, a fiú nekiáll, de négynél nem bírja tovább, összeesik és végkimerülésben meghal. Közben a középső fiú is felmérte a helyzetet és csakhamar megérkezik a jótündér házához. A tündér: - Tízszer magadévá teszel és mindent visszacsinálok. Nekiállnak, kilencnél nem bírja tovább a fiú, összerogyik, minden ereje elszáll és meghal. Kisvártatva érkezik a legifjabb testvér. Látja halott testvereit a tündér házában, ingatja fejét: - Tudod jótündér, nincs ez így jól. Apám, anyám, testvéreim is halottak. Éleszd őket fel, szépen kérlek. - Rendben, ha tizenötször magadévá teszel. - Legyen inkább húsz! - csillan fel a fiú szeme. - Vagy inkább huszonöt - kacsint a jótündér. - Harminc - nyel egy nagyot a fiú. - Jó, kezdjünk neki! - De nem lesz egy így jó, tündérke, a végén kimerülsz, meghalsz és akkor ki csinálja vissza ezt az egészet. Félek, hogy nem fogod bírni... - Miért gondolod ezt? - A Riska se bírta...